Teljes képtelenség, anakronizmus, sznobéria, fokozhatatlan unalom, merő időpocsékolás. Ki a fene jár manapság komolyzenei koncertre? Koncertterembe? Jó reggelt, már a lóvasút helyett is railjet jár, és a vizet se kútból merjük! Frakkos emberek belibegnek az antikolt kulisszák közé, mintha még mindig 1827-et írnánk; háromszáz éves menüetteket meg értelmetlen kakofóniát játszanak, miközben a nénik zörgetik a cukros papírokat, meg köhögnek, mint egy egész szanatórium, és még fizessek is ezért? Na, meg a karmester! Úgy tesz mindenki, mintha valami fontosat csinálna, mikor csak egy darab fát lenget a levegőben, és majd leesik a dobogóról az erőlködéstől. Röhej az egész. Mi ebben a jó? Most komolyan?