Négyéves voltam, mikor édesanyám hazahozta nekem az első hegedűmet, és ez volt az az esemény, ami meghatározta az életemet. Azóta több mint két évtized telt el, és szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult a sorsom, hiszen annak a dolognak élhetek, amit szeretek és amit szeretettel hagytak rám. A mai napig nem tudom, miért a hegedű lett az én hangszerem, de mostanra nem tudnám elképzelni, hogy nélküle éljek.