Már egészen kiskora óta foglalkoztatták a különböző művészeti ágak: a zene, a képzőművészet, az irodalom (versek), és a gyermekek nevelése, tanítása. Ezért szerzett pedagógusi és zenei diplomát is. Először a legkisebbekkel foglalkozott: az óvódás, majd kisiskolás korúakkal, végül tanárként a felső osztályok gyermekeinek az ének-zenei nevelése lett a hivatása. Mindenhol nagy hangsúlyt fektetett a különböző művészeti területekre és a tehetséges gyermekek kibontakoztatására.
Végül ének-zene tanárként találta meg az igazi kihívást: zenepedagógusként az egészséges, majd később értelmi sérült gyermekek, fiatalok művészeti - főként zenei - nevelése, zenei fogékonyságuk, tehetségük felszínre hozása lett a fő célkitűzése.
Az egészséges gyermekek oktatása után pályáját a gyógypedagógián folytatta. Értelmileg akadályozott - középsúlyos értelmi sérült - gyermekeket nevelő iskolában tanította az ének-zene tantárgyat. Adaptálta számukra a Kodály-módszert, kiegészítve egy speciális módszerrel – a Speciális Színeskotta Módszerrel -, amivel az értelmi sérült emberek is megtaníthatók arra, hogy kottát olvassanak, hangszeren játsszanak, sőt a hangszeres játékot a legmagasabb szinten műveljék: közös zenélés, zenekarban történő muzsikálás keretében.
Iskolájában megszervezte és működtette kórusát – a Csalogány Kórust -, és a gyermekeket kísérő Tanári Zenekart.
2003-ban munkája során kapta a felkérést a szintén értelmi sérült fiatalokból álló Parafónia Zenekar vezetésére. Az iskolai tanításnál és a zenekar vezetésénél is ragaszkodott ahhoz az alapelvhez, hogy az értelmi sérült gyermekek, fiatalok, emberek is alkalmasak a zene szeretetére, befogadására, reprodukálására; sőt az értelmi szintjüknek megfelelően megtaníthatóak a klasszikus zenére is. A Parafónia Zenekarral és a Csalogány Kórussal számos koncertet adtak itthon és külföldön egyaránt, sokfelé elvitték Magyarország jó hírét.
Az értelmi sérültek zenei neveléséről, zenepedagógusi munkájáról számos tanulmány és cikk jelent meg gyógypedagógiai és zenei szakfolyóiratokban. Ebben a témában több előadást tartott, valamint az ELTE Gyógypedagógia Karán óraadóként igyekezett átadni a tudását a leendő gyógypedagógusoknak.
Legutóbbi munkájaként kapta a felkérést az Oktatási Hivataltól, hogy az enyhe értelmi sérült gyermekek számára az ének-zene tankönyvhöz munkafüzetet írjon, illetve kollégáival együtt egy - újdonságnak számító, és az Interneten egész Európában bárki számára elérhető - ingyenes, digitális ének-zene tankönyvet írjon a középsúlyos értelmi sérült gyermekek, gyógypedagógusok, és olyan szülők részére, akik szeretnék gyermeküket zeneileg játékosan fejleszteni.
Pedagógusi, zenepedagógusi munkája elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitűntetésben, Apáczai Csere János Díjban, A Magyar Művészeti Akadémia Művészetpedagógusi Különdíjában és Magyarország „Példaképe” Díjban részesült, valamint a Nők Magyarországon c. évkönyvben is szerepelt.