Kiskoromban, amikor már elkezdtem hegedülni tanulni, Apukámmal egyszer utaztunk valahová, az autóban zene szólt. Apukám egyszer csak rám nézett és hangjában szeretettel azt kérdezte: „Te is olyan ütődött zenész leszel, aki bizonyos részeknél vadul vigyorog és keze-lába jár?” Az lettem, és örülök neki.