A nagybőgő nekem olyan, mint a betegségek: nem mi választjuk, hanem elkapjuk. Ezért mondhatom azt, hogy szerencsés voltam, mert olyan munkát végzek, amihez nem érzek különösebb hajlamot.
Röviden, ahogy Jónást hívták, hogy Ninivében (akarata ellenére) prédikáljon, úgy hívtak engem is, hogy nagybőgőzzek. Egyfajta eleve elrendeltség, ennek ellenére nekem egy küldetés, gyakran meglepő kimenetelekkel.
Összefoglalva: a hangszerrel való kapcsolatom amelyen játszom, hasonlít egy érdekházassághoz, amelyben annyi „kényszerből” együtt töltött év után végül tényleg szeretitek egymást, anélkül, hogy igazán tudnátok, miért…