Nyolcéves korom óta hárfázok. Tizenkét évesen láttam először az Operában A diótörő híres Virágkeringőjét. Sosem felejtem el azt a pillanatot: egy első emeleti páholyban ültem, amikor hirtelen valami különleges érzés futott át rajtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy hárfaművész leszek. Hiszek abban, hogy érdemes kitartónak és jónak lenni. Imádok új dolgokat kipróbálni, önfeledten nevetni és másokat megnevettetni. Kedvencem a kávé és a kakaós csiga, szabadidőmben jazzt hallgatok, és egyszer szeretnék egy törpe tacskót. Egy igazit.