Már hatéves koromban tudtam, hogy ütőhangszeres zenész szeretnék lenni. Kezdetben ceruzával doboltam a tanórákon, amit elég hamar dobverőre cseréltem – annak ellenére, hogy alig látszottam ki a dobok mögül. Célom elérése érdekében minden szabadidőmet a zenélésnek szenteltem, ami egyben a hobbim is mind a mai napig. Nagyon szeretek utazni is, amit nemcsak a foglalkozásom tett lehetővé: feleségemmel is volt szerencsénk sok országba eljutni, idegen kultúrákat megismerni. 2020 óta a zenélés mellett a családomnak élek, ekkor született gyönyörű kislányom. A mottóm: „nem érzed munkának a munkát, ha szereted, ami a hivatásod”.